Rövid történetek arról, hogyan működik a tudatalattink a hétköznapokban.
Minden gondolat egy tervrajz a tudatalattid számára
- „Nem akarom, hogy megint megcsaljanak.”
- „Nem akarok újra házas férfibe beleszeretni.” – ismétlődő gondolatok sikertelen párkapcsolatok után.
- „Nem akarok megint tíz kilót felszedni.”
- „Nem akarok ennyi édességet enni.” – gondolja valaki, aki már sokadszorra próbál lefogyni.
- „Csak nehogy elrontsam!”
- „Nehogy beégjek!”
- „Csak meg ne bukjak! – gyakori gondolatok megmérettetések előtt.
Van köztük, amelyik ismerősen cseng?
Bár teljesen különböző élethelyzetekről van szó, van bennük valami közös: a figyelmünk arra irányul, amit mindenáron el szeretnénk kerülni.
Pedig az agyunk nem úgy működik, mint egy jogász, aki pontosan értelmezi a mondatainkat. Sokkal inkább úgy működik, mint egy Google kereső: a kulcsszavakra figyel.
Ha újra és újra azt ismételgetjük magunknak, hogy „ne csaljanak meg”, „ne hízzak el”, vagy „ne bukjak meg”, akkor az agyunknak újra és újra ugyanazokat a képeket mutatjuk meg. És pontosan ezekre kezd fokozottan figyelni.
Az RTT egyik alapelve szerint a tudatalatti elsősorban a képekre, az érzelmekre és az ismétlésre reagál. Minden visszatérő gondolat egyfajta tervrajzként szolgál számára.
Fogorvosként ezt nap mint nap látom. Vannak páciensek, akik már akkor összerezzennek, amikor még csak az érzéstelenítő zselét viszem fel az ínyükre. Még nem történt fájdalmas beavatkozás, de a testük már feszült, minden apró érintést fájdalomként élnek meg, mert órák óta ugyanaz jár a fejükben: „Nagyon fog fájni.”
Ez nem azt jelenti, hogy a gondolat önmagában fájdalmat okoz. Inkább azt, hogy a félelem veszélyre hangolja az idegrendszert, ezért ugyanazt az ingert intenzívebbnek élhetjük meg.
Az RTT célja nem pusztán a pozitív gondolkodás. A cél az, hogy feltárjuk, honnan ered ez a belső program, majd segítsünk olyan új mintákat kialakítani, amelyek valóban támogatják a változást.
Neked mire irányul a figyelmed a legtöbbször – arra, amit szeretnél megélni, vagy arra, amilt szeretnél elkerülni?
A következő részben: Az elméd nem érti a „nem” szót – miért erősítjük gyakran éppen azt, amit el szeretnénk kerülni?