Az elme szabályai – 2. rész

Rövid történetek arról, hogyan működik a tudatalattink a hétköznapokban.

A tudatalattid arra figyel, amire újra és újra irányítod a figyelmedet

„- Csak el ne rontsam…” „- Csak ne izguljak…” „- El ne késsek…”

Szinte mindannyian mondunk magunknak hasonló mondatokat. Első hallásra teljesen logikusnak tűnnek, mégis van bennük egy közös sajátosság: a figyelmünket arra irányítják, amit mindenáron el szeretnénk kerülni.

Sokan úgy fogalmaznak, hogy „az agy nem érti a NEM szót”. Ennél pontosabb úgy fogalmazni, hogy a tudatalatti elsősorban képekben, érzelmekben és ismétlődő mintákban dolgozik. Ahhoz, hogy értelmezze a mondatot: „Csak ne öklendezzek!”, először létrehozza az öklendezés képét és a hozzá kapcsolódó érzést. Minél többször ismételjük ezt, annál inkább erre irányul a figyelmünk.

Ezért amikor újra és újra arra gondolunk, amit nem szeretnénk, a figyelmünk mégis arra hangolódik. Ha azt mondom: „Ne gondolj egy citromsárga elefántra!”, valószínűleg pontosan egy citromsárga elefánt jelent meg előtted. Ez nem hiba – így működik az elménk.

Fogorvosként ezt gyakran látom. Ha valaki például attól fél, hogy  „Csak ne öklendezzek! Csak köhögni ne kelljen!..”. Ahogy közeledik a kezelés, egyre jobban figyel a torkára, minden nyelésre és minden apró érzésre. Az idegrendszere fokozott készenléti állapotba kerül, megfeszülnek az izmai, megváltozik a légzése, a garat érzékenyebbé válhat – és valóban könnyebben jelentkezik az öklendezési reflex.

Ez nem azt jelenti, hogy a gondolatok önmagukban előidézik a tünetet. Sokkal inkább azt, hogy a figyelem, a stressz és a korábbi rossz élmények együtt felerősíthetik a testi reakciót.

Az RTT itt nem áll meg a tünetnél. A valódi kérdés nem az, hogy miért öklendezik valaki, hanem az, hogy miért fél ennyire attól, hogy öklendezni fog. Volt korábbi kellemetlen élménye? Megszégyenült? Úgy érezte, elvesztette az irányítást? Ezek a tudatalatti minták gyakran mélyebben gyökereznek, mint elsőre gondolnánk.

Ezért az RTT célja nem pusztán a pozitív gondolkodás. A cél az, hogy feltárjuk ezeknek az automatikus reakcióknak az eredetét, majd segítsünk a tudatalattinak biztonságosabb, támogatóbb mintákat kialakítani.

Fogorvosi megfigyelés:
Több mint húsz év alatt újra és újra azt tapasztaltam, hogy azok a páciensek, akik a kezelés előtt végig attól félnek, hogy öklendezni fognak, sokkal intenzívebben figyelik a testük minden apró jelzését. Ez önmagában nem okozza az öklendezést, de hozzájárulhat ahhoz, hogy a szervezet fokozott készenléti állapotba kerüljön, ami megnehezítheti a kezelést.

Gondold végig: Te mire irányítod nap mint nap a figyelmedet – arra, amit szeretnél megélni, vagy arra, amitől a legjobban félsz?

➡️ A következő részben: Miért erősebb a képzelet, mint a valóság?